"Fogas mesék", avagy kedvcsináló gyermekeknek.

 

"K. László Szilvia: A fogfájós krokodil"

Elment egyszer Teknős doktor
Krokodilapóhoz,
Mert az öreg könyörögve
Hívta a folyóhoz.
- Kérlek, gyere, segíts rajtam,
fáj a fogam szörnyen,
Úgy szenvedek, alig látok,
Folyik csak a könnyem!
Útnak indult Teknős doktor,
vette a táskáját,
Egy darabig elkísérték
a halak és a ráják.
Megérkezett egykettőre
(Krokodilék várták),
Kroki apó hatalmasra
tátotta a száját.
Teknős doktor létrára állt,
fogta a fogóját,
maga mögé állította
krokodilcsaládját.
Krokodilné Teknőst fogta,
őt pedig négy fia,
három lánya következett,
S kilenc kis unoka.
Egymást szépen, jó erősen
mindnyájan megfogták,
Teknős doktor hármat számolt,
s egyszerre meghúzták.
Mindannyian földre ültek
az erős rántástól,
S Kroki apó megszabadult
fájós, rossz fogától.

"Kopré József: A csorba fogú kisegér"


Egyszer volt egy hófehér
bársony bőrű
selymes szőrű,
csorba fogú kisegér.
Szomorú volt bizony joggal.
Mihez kezd egy csorba foggal?
Éhes is, a has korog.
Ráadásul: mozog is a csorba fog.
Huzatba ült három nap:
csak vinné ki a huzat!
Odaadnám egy vak lóért,
vagy egy görbe lópatkóért
Azt a vásott,
alig látszott,
pici, csorba rossz fogat.
Alighogy a szót kimondja,
tüsszentett is azon nyomban
Egy nagyot. De akkorát,
hogyha estig keresnénk se
találnánk meg a fogát….

 

Egér, egér:


Egér, egér, kisegér,
van-e fogad hófehér?
Adjál nekem vasfogat,
adok neked csontfogat!

 

"Páskándi Géza: Két hencegő fogpiszkáló"


Megállott az egyik fogpiszkáló csípőre tett kézzel a másik előtt, és dicsekvően azt mondta:
- Én erősebb vagyok nálad!
- Nálam,aki ifjúkoromban szénarakó rúd is voltam?-nevetett a második.
- Te szénarakó rúd? Hát, ha tudni akarod, én meg mestergerenda volta egy házban, sok-sok éven át- dicsekedett az első.
- Hát hogy lett belőled akkor egy ilyen fogpiszkáló?- kérdezte hitetlenkedve a második.
- Meguntam gerendának lenni. Unalmas volt mindig ugyanabban a házban, hát felcsaptam fogpiszkálónak- füllentett az első.
- Én se szerettem a szénarakást, azért lettem fogpiszkáló, meg aztán a szénarakás sok gonddal jár…
- Hát a ház?- így az első.- Tartani a tetőt annyi család feje fölött.
- Mégiscsak jobb fogpiszkálónak lenni- mondta a második
- Bizony hogy jobb. Semmi gondunk nincsen, ahol nehéz, ott letesszük,kalandozunk, csavargunk a világban, sótartóból sótartóba…
Jött két ember,leült enni, aztán a két fogpiszkálót evés után rögvest kézbe is vette, ám azok ijedten elinaltak szebb vidékre, még mielőtt a két ember egészséges, szép fehér fogai közé kerülhettek volna.
- Hát azért a fogpiszkáló élete se éppen veszélytelen…- dünnyögte az egyik.
- De nem ám - hagyta rá a második.
El is határozták, hogy ahogy az első faluba érnek, megint visszamennek, ki-ki a helyére: mestergerendának az egyik, szénarakodó rúdnak a második.
Még most is keresik azt a falut.